manisa escort afyon escort samsun escort kayseri escort gaziantep escort escort van escort balikesir escort kibris escort bursa escort mersin

A kerámia évszázadai a kezdetektől a középkorig

A Duna–Tisza közének és ezen belül a vajdasági Bácskának sajátos földrajzi fekvése meghatározza az egyes régészeti korszakok emberének gölöncsér „tudományát”. A két nagy folyó menti aluviális síkságon, az utolsó jégkorszak idején kialakult löszös (sárgaföld) platón, továbbá a mai napig mozgásban lévő futóhomokon, illetve ennek lerakódásain élő különböző népcsoportok mintegy nyolc–tízezer évvel ezelőtt jutottak arra a fejlettségi fokra, hogy a kezük ügyébe kerülő „nedves földet” hasznosítani tudják. Már a kezdet kezdetén kétféle rendeltetésű edényfajta készült. Az egyik csoportba a mindennapi használatra szolgáló tároló- és főzőedények, a másikba pedig a szakrális vonatkozású „áldozati” vagy síredények tartoznak. Az első kézzel formált edények természetesen magukon viselik készítőik tapasztalatlanságát. Egyenetlen, az esetek többségében vastag falú, rosszul kiégetett köcsögök, fazekak, tálak és nagy méretű hombáredények vagy töredékeik kerülnek felszínre az újkőkori telephelyeken. Színük túlnyomórészt vörösbarna, és igen gyakran a legegyszerűbb módon (ujjcsípéssel vagy körömbenyomással), rusztikusan vannak díszítve.

Az idő múlásával az edénykészítők rájöttek a gölöncsérmesterség sajátos fogásaira, főleg a kiégetés alkalmával történő változásokra. Alkalmazni kezdték a korongot, amelynek segítségével tökéletes(ebb) formájú edényeket lehetett előállítani. Ugyancsak a korongolás tette lehetővé a sokszor leheletfinomságú díszítőmotívumok (hullámvonalak és egyéb minták) kivitelezését, amelyekkel az edény piaci értékét emelték. Hasonló célt volt hivatott szolgálni az edény rusztikus jellegét adó (kidomborító) ún. barbotin díszítés (apró agyaggolyócskák az edényen), melyet már a neolitikumtól kezdve alkalmaztak a fazekasok.

Nem szabad azonban megfeledkezni arról a tényről, hogy a kerámiaedények (cserépedények) készítése mellett az agyagból egyrészt építőanyag vagy díszítőelemek (leggyakrabban tégla), másrészt ún. kisplasztikák is készültek. Ez utóbbiak már a legkorábbi időszakban megjelentek, és a szakemberek egybehangzó véleménye szerint túlnyomórészt „házi” isteneket (isteni alakokat) ábrázoltak. Hasonlóképp a házioltár kellékének tartják a lábacskákon álló, csészeformájú, vörösbarna színű újkőkori „örökmécseseket”.

Ugyanebbe a szakrális jellegű csoportba tartoznak az ún. arcos, más nevén antropornorf edények, valamint a zoomorf vagy a kombinált antropo-zoomorf elemekkel díszített kerámiák. Ezek az edénytípusok a fazekasművességgel párhuzamosan végigkísérik az emberiség fejlődését egészen a középkorig, amikor némileg átalakulva, plasztikus állatformákban jelennek meg.

porno turk porno turk
sikis sikis izle