A múlt íze – Korhecz Gyula (1899–1973)

Megnyitó:  2024. április 5., 18 óra
Helyszín: földszinti kiállítóterem
A kiállítás szerzői: Korhecz Papp Zsuzsanna és Kubičković Ákos
A kiállítás 2024. június 15-ig tekinthető meg.

A Szabadkai Városi Múzeum meghívja Önt és kedves barátait
A múlt íze – Korhecz Gyula (1899–1973) című ipartörténeti kiállítására,
melyet 2024. április 5-én, pénteken, 18 órakor Mačković Stevan nyit meg.

A megnyitó résztvevői megkóstolhatják a Korhecz Gyula „titkos” receptje alapján készült téliszalámit is.
A 20-as évek hangulatát Varga Iván és Papp Miklós teremti meg.

A kezdet és vég – 50 éve szüntették meg a szabadkai villamost

Megnyitó: 2024. április 4., 18 óra
Helyszín: félemeleti kiállítóterem
A kiállítás kurátora: Ninkov K. Olga

A kezdet és a vég – 50 éve szüntették meg a szabadkai villamost  című kiállítás Kirbus Edvard és Zlatko Jovanov (1949–2014) a villamos utolsó szabadkai útjáról készült fotóit, valamint a Szabadkai Városi Múzeum gyűjteményének városunk korai villamostörténetére vonatkozó tárgyait mutatja be a Historizmus Szabadkán című kiállítás keretében – a villamos ugyanis Szabadkán a historizmus időszakában indult első útjára, 1897-ben. 

Kiállításmegnyitó: 2024. április 4., 18 óra, Szabadkai Városi Múzeum.

A Szabadkai Városi Múzeum ugyanakkor felkéri a lakosságot, hogy fotóikkal és a szabadkai villamossal kapcsolatos egyéb emléktárgyaikkal járuljanak hozzá Szabadka történelmének ezen részének kollektív emlékezetéhez. Fényképek és egyéb tárgyak átadása személyesen a múzeum portáján (Zsinagóga tér 3.) lehetséges – cserébe az átadó igazolást kap a kézbesítésről –, vagy e-mailben a muzejsubotica@mts.rs címre. A teljes anyagot 2024. május 18-án mutatjuk be a Múzeumok Éjszakáján.

Ruhakapcsok

A ruhakapcsok a gombokhoz hasonló funkcióval rendelkeznek. Mellény, ruha és nadrágvégek, valamint az egyéb ruhadarabok és ruharészek összekapcsolására használták. Két önálló, alkalmanként egymáshoz kapcsolható félből áll, amelyek egymást kiegészítik. Az egyik fél a kampó (horog), amely a másik részhez kapcsolódik, amit huroknak vagy szemnek nevezünk ‒ a kampó bele tud illeszkedni, azáltal zár. Ezeket népiesen hímkapocsnak és nőkapocsnak, esetleg kankapocsnak és nősténykapocsnak is nevezik. Egyes típusok hosszú idők óta használatban vannak, ezért ugyanabban formában lekövethetők a kései középkortól napjainkig.

A bemutatásra kerülő két pár kapocs Feketicsen, a Homokbánya nevezetű lelőhelyen végzett ásatások során került elő sírmellékletként. Az elhunyt szegycsontjának közvetlen közelében találták. Bronzból készült öntéses technikával, viszont fellelhetők rajtuk az aranyozás nyomai. Az ásatások során készült felvételeken látszik a cérna, amely segítségével a ruhához erősítették őket. Mindkét pár ruhakapocsnak levél alakja van. Hosszuk kb. 2 cm. Az ugyanebben a sírban talált egyéb leletek alapján, valamint a környékbeli hasonló leletek tanúsága szerint ezek a ruhakapcsok a 15‒16. századból származnak.

Neda Dimovski

Yohanan Lakicevic naplójegyzetei

Vendégségben – a Szabadkai Városi Múzeum sorozata

2024. március 20-án, 18 órai kezdettel a Szabadkai Városi Múzeumban bemutatásra kerül Yohanan Lakicevic (1943) szabadkai születésű illusztrátor és karikaturista festészeti munkásságát tartalmazó katalógus. A jeruzsálemi Nemzeti Művészeti és Formatervezési Akadémián végzett és Izraelben élő művész festészeti munkásságát Vladimir Todorović mutatja be.

Nők a szabadkai zenei életben – Farkasné Gábos Nelly, Budánovits Mária, Milkó Cora

Zenei élet Szabadkán – a Szabadkai Városi Múzeum előadássorozata

Az idei Nőnap előestéjén, a Szabadkai Városi Múzeum szervezésében március 7-én, 17 órai kezdettel, Pekár Tibor nyugalmazott hegedűtanár és a szabadkai zenei élet neves kutatója tart előadást Nők a szabadkai zenei életben – Farkasné Gábos Nelly, Budánovits Mária, Milkó Cora címmel. Az előadás Pekár Tibor legújabb, készülő könyvének témájába enged betekintést, valamint zenetörténetünk egy új szemszögét tárja elénk.

Ez alkalommal a közönség megismerheti Farkasné Gábos Nelly, a szabadkai Zeneiskola két világháború közötti énektanára fiának, Farkas Bélának zenei témájú festményeit is. Az érdeklődők az előadást követően szakmai vezetéssel megtekinthetik a múzeum új szerzeményeit bemutató tematikus tárlatot is. A belépés díjtalan.

Die Urgeschichte des menschen

Die Urgeschichte des menschen. Nach dem heutigen Stande der Wissenschaft (Az ember őstörténete a tudomány mai állása szerint) / dr. Moritz Hoernes. Bécs, Hartlebens Kiadó, 1892. Szabadkai Városi Múzeum (ltsz. B-4963)

Március hónap műtárgyát a Szabadkai Városi Múzeum könyvtárában őrzik, melyet jelen esetben könyvtervezési, azaz iparművészeti szempontból mutatunk be. Bécsben, a Hartleben kiadónál 1892-ben megjelenő német nyelvű könyv keménykötésű, 672 oldalon a régészet, a néprajz, az antropológia és a civilizációtörténet területeit öleli fel, a szemléltető anyagok pedig a 22 teljes oldalt elfoglaló ​​illusztrációkból és a szövegkeretekben elhelyezett 323 illusztrációból állnak. Azt, hogy annak idején Szabadkán adták el és vették meg, a borító belső oldalára ragasztott cégjelzet bizonyítja. Ezen a kis papírdarabon Heumann Mór neve szerepel, aki 1895 óta jegyzett szabadkai könyv-, hangszer- és papírkereskedő volt, és akinek üzlete a város központjában, Jovan Radić házában működött.

A Szabadkai Városi Múzeum gyűjteményében több olyan könyvet, illetve más nyomadterméket is őriznek, melyek a historizmus korszakában, azaz a 19. század második felében európai és szabadkai nyomdákban keletkeztek és a korabeli könyvtervezés stilisztikai és technikai meghatározóit tükrözik. A hónap tárgyát az tesz különlegessé, hogy a historizmus jegyében formatervezték. A korábbi korszakból származó könyvekhez képest ugyanis, amelyeket többnyire a kézi készítés jellemzett, a 19. század második felében a sorozatgyártásnak köszönhetően a könyv tömegcikké alakult át. Az új körülmények között a könyvborító további jelentőséget kapott: már nem csak a könyvtömb védő funkciója, hanem a tematikus tartalom dekoratív megjelenítése szempontjából is fontossá vált, így látványos vonzereje is nagy hangsúlyt kapott. A könyvkötés legfontosabb részei az elülső és hátsó borítók, valamint a gerinc, ezek jelen esetben keménykötésűek. A borítókat és a gerincet a vaknyomásos nyomdatechnika jellemzi, amely korábbi stíluskorszakok motívumait használa fel, ami a historizmus korszakának egyik jellegzetessége. Az elülső borító és a gerinc  az arany dombornyomás, dekoratív címszöveg által is kihangsúlyozott. A tipográfiai elemek az Európában a 12. századtól használatos, majd a német nyelvterületre jellemző gótikus írásmód sajátosságait mutatják. Az első kezdőbetű dekoratív, a középkori iniciálék jegyében készült.

A bemutatott könyv tömbjének legkiemelkedőbb elemei az illusztrációk. Az illusztráció, mint a képzőművészet egyik ága, a 19. század közepén a nyomdatechnikai újításoknak, a litográfia, az oleográfia és a fotográfia bevezetésének köszönhetően egyre gyakrabban jelent meg a könyvtervezésben. Az illusztrációk gyakran a könyvgrafikai tervezés területén is működő képzőművészek életművének egy részét képviselik. Így a hónap tárgyának illusztrációinál megtaláljuk Petrovits Ladislaus Eugen (Bécs, 1839–1907), szerb származású osztrák festő és illusztrátor aláírását. Ő Petrovits Dimitrije Bécsben élő szobrász fia volt, aki a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, ahol a táj- és építészeti festészetnek szentelte magát. A könyvek mellett, a lipcsei Illustrierte Zeitung  és a párizsi L’Illustration című újságokat is  illusztrálta. A most bemutatott könyv esetében az elülső borítóra és a belső kezdő lapra, valamint további 22 teljes oldalra készített ​​illusztrációt.  Mindegyik rajz tematikus egységet képez a könyv szöveges tartalmával.

Szöveg: Ljubica Vuković Dulić, művészettörténész
Fotó: Kolovics Svetlana

Szabadka madárvilága ‒ fotópályázat

A Szabadkai Városi Múzeum Természettudományi Osztálya fotópályázatot hirdet Szabadka madárvilága címmel. A pályázat célja, hogy felhívja Szabadka lakosságának figyelmét városi területeink madárvilágára és annak fontosságára az emberek és a környezetünk szempontjából. A pályázatra beérkezett legjobb fotókból válogatást fogunk bemutatni a készülő Szabadka madárvilága ‒ madarak urbánus környezetben című időszaki tárlatunkon.

Pályázni lehet 2020 óta Szabadkán készült fényképekkel az alábbi tematikus kategóriákban:

• madárportré
• madarak és környezetük
• madarak viselkedése.

A benevezett fénykép mellett kérjük feltüntetni a fotó készítésének időpontját és helyét (városrész neve, utcanév). Emellett nem kötelezően megadhatók a kép készítésének körülményei, pl. napszak, a terület jellege (kert, utca, park, stb.), illetve a képen szereplő madár/madarak faja is (a meghatározásban segítséget nyújtanak a szervezők is).

A pályázók a fényképeket a saját Facebook vagy Instagram profiljukra töltik fel, #SUbirds hashtaggel. Fontos, hogy a posztolt kép beállítása nyilvános legyen. Amennyiben a pályázónak nincs közösségi profilja, a képeket su.birds.gms@gmail.com email címre kell beküldeni, a pályázó nevét és kiskorú esetében az életkorát is feltüntetve.

A pályázat időtartama: 2024. 03. 01 ‒ 2024. 11. 01. 

A fénykép bármilyen eszközzel készíthető, amely megfelelő minőségű képet biztosít, tehát elfogadhatók a mobiltelefonnal készített képek is.

File-típus: JPEG, a legmagasabb képminőséggel elmentve. Engedélyezett a kép megvágása, zavaró elemek levágása és a kép orientációjának megváltoztatása. A kép egyes részeinek módosítása, retusálása nem megengedett.

A megadott paraméterektől eltérő digitális anyagokat nem áll módunkban elfogadni.

Amennyiben kérdés merül fel a pályázattal kapcsolatban, forduljanak a Szabadkai Városi Múzeum Természettudományi Osztályának szakembereihez a 024/555-128-as telefonszámon, vagy a su.birds.gms@gmail.com email címen.

Almási Gábor: Tanulólány

Almási Gábor: Tanulólány, 1939., gipsz, h: 42 cm, Szabadkai Városi Múzeum (ltsz. U–689)

Almási Gábor (Tóthfalu, 1911 – Szabadka, 1994) szabadkai szobrászművész Tanulólány című korai műve 1939-ben keletkezett. Abban az időben a szerző műbútorfaragóként kereste kenyerét a szabadkai Sipos és Fiai bútorgyárban, s az egyik ottani, 1932-ben készült dekoratív munkája – Lifka Sándor neobarokk szekreterének faragott elemei – szinte állandó jelleggel szerepel a Szabadkai Városi Múzeum tárlatain, ellentétben a most bemutatásra kerülő alkotással, amit ritkábban kerül a közönség elé. Az idén azonban, a megrendezésre kerülő tárlaton látható lesz ez az alkotás is. A szobrot február 14-én, a Nemzetközi Könyvajándékozás Napja alkalmából helyezzük most a figyelem középpontjába.

Almási Gábort a szobrászat felé Oláh Sándor irányította, akinél 1932-ben festeni tanult. A nagyközönség egy tárlaton fedezte fel tehetségét 1936-ban. Ugyanebben az évben a Munkásotthonban leleplezték Maksim Gorkij-mellszobrát, 1938-ban pedig a Népkör bízta meg József Attila portréjának az elkészítésével. A háború után Hangya András szabadkai figurális rajztanfolyamának a résztvevője volt (1945), majd Hangya távozásával 1946 őszén átvette a tanfolyam vezetését. 1946-ban fogott hozzá ahhoz a zenészportré-ciklushoz, amely ma is a szabadkai Zeneiskola koncerttermét díszíti. A szerbiai Művelődési Minisztérium ösztöndíjasaként a belgrádi Képzőművészeti Akadémián tanult szobrászatot 1948–1952 között Lojze Dolinar osztályában. Tanulmányai alatt, 1949-ben, a palicsi állatkert számára mintázott egy nagy méretű elefánt- és egy oroszlán szobrot. 1952-től volt tagja a Szerbiai Képzőművészek Egyesületének. A Vajdasági Képzőművészeti Egyesület 1954-es kiállításán, az új vajdasági szobrásznemzedék tagjaként állított ki, J. Soldatović, R. Graovac és I. Aćin-Petrović szobrászokkal együtt. Hagyatékának egy része ajándékgyűjteményként került a Szabadkai Városi Múzeumba 2009-ben, ahol már korábbról is voltak alkotásai – például a Tanulólány című szobra. 

A mellékelt alkotás egy kislány olvasás közbeni feszült figyelmét és jellemző testtartását ábrázolja. A szobor kompozíciója tömör és zárt, akárcsak a kislány összpontosuló energiája, célzott figyelme. Mint a legtöbb Almási szobor, ez is gipszből készült. Almási kiváló portrészobrász volt, legismertebb szobrai is e műfajt képviselik: pl. Savoyai Eugen és József Attila arcképe a Zentai Városi Múzeumban, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Lifka Sándor, Garai Béla mellszobra és Székely Tibor domborműve Szabadkán, Jovan Jovanović Zmaj arcképe Magyarkanizsán, Szarvas Gábor portréja Adán. A Tanulólány alanya a közvéleményben ismeretlen, de a szerzőhöz közel állt – hiszen völgyesi rokona, a tizenhárom éves Almási Erzsébet volt a modell, ami nem kötelezte az alkotót a konvencionális testtartására. A finom gyermekarc domború homloka azáltal, hogy kissé előrehajtott, hangsúlyozottá válik, amit fokoz az áll alá támasztott kézpár. A kezek tartásának alig észrevehető asszimetriája ritmust, finom feszültséget kölcsönöz a zárt szerkezetnek. Az ereszkedő szemhéjak alól az alulra helyezett olvasnivalóra – amely amúgy nem tárgya az ábrázolásnak – összpontosul a kislány figyelme. 

Az olvasás, ahogyan a zene is, többször visszatért Almási életművébe. Ő maga is szeretett olvasni gyermekkora óta, az irodalmat élete végéig kedvelte. Talán azért is szerepel életművében számos író arcképe, amelyben a Tanulólány külön helyet érdemel egyéni hangvétele, művészi ereje miatt. Tegyük hozzá, az érzékeny lelkületű művészhez közel állt a gyermekek világa – 1936-ban megszületett lánya Magda, 1939-ben fia Károly – és szeretettel tudott közelíteni a gyermekekhez szobrászként is. Ez a melegség, a megkülönböztetett figyelem árad az 1939-ben mintázott Tanulólány szobrából, amely egy fiatal szobrász és egy fiatal apa érzéseit és tehetségét tükrözi a végtelenbe.

Szöveg: Ninkov K. Olga 
művészettörténész
Fotó: Hevér Miklós

A. Mamužić papír és könyvkereskedés falinaptára

Az A. Mamužić papír és könyvkereskedés falinaptára, ami egyben az üzlet reklámja is, a két világháború közötti időszakból származik. A naptár alapját – amelyen nincs feltüntetve az évszám, mivel egy ún. „örökös naptárról” van szó – egy 24 x 34 cm nagyságú, barna kartonlap képzi. A naptár a történelmi osztályon található az I-4694-es leltári szám alatt. Felső részén, fehér betűkkel a következő felirat olvasható: KNJIŽARA I PAPIRNICA PODUZEĆE ZA RASTURANJE NOVINA I KNJIGA, ezen felirat alatt barna betűkkel egy másik felirat: A. Mamužić Subotica. A kartonlap alsó részén hasonló felirat magyar nyelven: PAPIR ÉS ÍRÓSZER – KERESKEDÉS – KÖNYV ÉS LAPTERJESZTŐ VÁLLALAT. A falinaptár legalsó részén lévő feliratokból pedig megtudhatjuk, hogy a Városházán működött. A naptár központi részére fémlemezből ki van alakítva egy U alakú hely, amelybe bele lehet helyezni a hónapokkal, napokkal és számokkal ellátott kártyákat. Ezek a kártyák kék színűek és különböző nagyságúak. A legnagyobbakon (14 x 16,5 cm)  a hónapok nevei szerepelnek. Ezekből három darab van. A napok neveivel ellátott kártyákból kettő van (13,8 x 13,4 cm). A lekisebbek a dátumokkal ellátott kártyák (14 x 10,4 cm). A dátumozott kártyákból 16 darab van, mindegyiken két számmal, kivéve az utolsót, amelyen csak a 31-es szám található. Ennek a naptárnak az a sajátossága, hogy minden évben használható volt. Használója naponta cserélgethette a hónapok, napok és dátumok kártyáit.

Nem tudjuk pontosan, hogy mikor nyílt meg a könyvkereskedés. A levéltári anyag alapján elmondhatjuk, hogy 1925-ben már létezett. Ebből az évből származik a papírkereskedés egy kérelme. A kereskedés új portált, vagy ahogy a levélben pontosan fogalmaztak, új kirakatot szeretnének felállítani. A levélből még megtudjuk, hogy az üzlethelyiség a Városháza alatt volt. Mellékelték az új kirakat technikai leírását is. A kirakat fából készült volna, szekrény formája, fém védőkkel (rouleau) lett volna megerősítve, valamint ablak és tükör elhelyezését is előre látták. Az ötlet megálmodói felhívták a figyelmet arra, hogy a régi falak bontása szükségtelen, sőt az új kirakat felállítása nem fog ártani az épületnek. Érdekes az Építészeti tanács véleménye (amely nem számíttatott bele a végső döntésbe) amely ellenzi az engedély megadását az új kirakat felállítására, mivel az semmiképpen sem illik a már meglévő monumentális épülethez, ízléstelenül lett megszerkesztve, ezen kívül az épület stílusához sem illik. A Városi Tanács mégis kiadta az engedélyt A. Mamužić könyv és papírkereskedésének a kereskedelmi kirakat városháza alatti felállításához.

A Mamužić könyvkereskedés 1925-től egy kétnyelvű (szerbhorvát és magyar) lapot indított Mladost – Ifjúság néven, sőt az Irodalmi Értesítő szerkesztősége és kiadóhivatala is ebben a könyvkereskedésben volt.

A Szabadkai Városi Múzeum történelmi osztályán más naptárakat is őriznek, főleg a két világháború közötti időszakból, de vannak a 20. század második feléből is. A naptárak száma nem nagy, viszont ez az egyetlen ilyen típusú az egész gyűjteményben. A történelmi osztályon kívül a művészeti osztályon is őriznek naptárakat, pl. azokat amelyeket maga a Szabadkai Városi Múzeum adott ki.

Szöveg: Kubičković Ákos
Fényképek: Kolović Svetlana

Gímszarvas, Cervus elaphus

A gímszarvas, vagy régiesen rőtvad(Cervus elaphus) a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó  faj. Megtalálható Európa nagy részén és Ázsia egyes vidékein, de gyakran a világ különböző vadászterületein is fellelhető, hiszen gyakori és értékes vadásztrófea. Ez a csodálatos állat Szerbia egyik legnagyobb szárazföldi állata, a hím szarvas (bika), ami nagyobb, mint a nőstény (tehén), elérheti akár a 125–300 kg-os súlyt is, a váll magassága 120–150 cm, a testhossza 225–275 cm is lehet.

A szarvasok rendkívül szociális állatok, matriarchális csordákban élnek. A szarvasborjú testén fehér foltok vannak. A szarvas akár 20 évig is elélhet. A bikák koponyájából kálciumból és foszforból álló agancs nő, amelynek súlya akár 9 kg is lehet, s amelynek növekedése sok energiát igényel. Az agancs a hímek közötti dominanciát jelzi, de a nőstények meghódításának is eszköze. A szeptembertől novemberig tartó párzási időszak után az agancsok elhullanak, majd új képződik. Ez a folyamat teszi lehetővé az állat számára, hogy energiát takarítson meg a tél túléléséhez.

Vidékünkön a szarvasagancs egyes részeit már a történelem előtti időkben is különböző tárgyak készítésére használták. A szarvast már az ősidőkben imádták és mágikus erőket tulajdonítottak neki, alakja része a kelta, a görög, a skandináv és a keresztény hagyománynak is. A szarvasagancs a néphagyományban a megújulásnak köszönhetően a halál, az újjászületés, a feltámadás és a halhatatlanság szimbóluma. A Bánságban és a kelet-szerbiai az oláhoknál a szenteste és kiskarácsony napján (január 14-e) a fiatalok álarcot öltenek, csörgővel felszerelt sétapálcát vesznek, a fejükre haranggal és szalagokkal díszített agancsot tesznek. A szarvast chtonikus istenségnek, azaz a holt lelkek urainak tartják, alakja így kötődik a halottak napjához is. A szarvas a magyar mitológiában is megjelenik, eredetmondánk szerint Hunor és Magor egy csodaszarvast üldözve talltak új hazára. Az gímszarvas a múzeumunk Természettudományi gyűjteményének részét képezi, és megtekinthető a Válogatás a Szabadkai Városi Múzeum szerzeményeiből (2014–2023) című kiállításon.

Slađana Aleksić
fordítás: Hicsik Dóra
fotó: Kolović Szvetlana